Hajrá, csajok!
(Bring It On)
Színes amerikai ifjúsági film
Rendezte: Peyton Reed
Szereplők: Kirsten Dunst, Gabrielle Union, Eliza Dushki, Jesse Bradford, Ian Roberts, Clare Kramer, Nicole Bilderback, Tsinina Joelson


Ki gondolná, hogy az amerikai tinifilm fejlődőképes műfaj? Itt volt nemrég a Cool-túra, ami egészen rendben lévő alkotás. És ha úgy vesszük, akkor a Sikoly-széria is félig-meddig jóvátette azt a sok rosszat, amit elődei - például a Tudom, mit tettél tavaly nyáron - műveltek. Ez a minőségi fejlődés ugyan nem halad rohamléptekkel, de már maga a tendencia is örvendezésre ad okot. És most itt van az elsőfilmes Peyton Reed munkája, a Hajrá, csajok! - és még ez is tetszik nekünk. Nem zseniális, de élvezhető. Nem feminista, ahogy azt a cím alapján sokan sejteni vélték. Igaz, hogy van a filmben női öntudat - Girl Power! -, ám ezekben a lányokban ennél is sokkal több a tetszeni vágyás. Annál is inkább, mert a rendező férfi. A producer is, aki így vicceskedett a témaválasztásról:
"Jó sokáig tartott meggyőzni Peytont, hogy rendezze meg ezt a filmet, egy tucat gyönyörű fiatal lánnyal a főszerepben. De a végén, mintegy 3 perc múlva, teljesen belelkesedett..."

Vagyis gyönyörű fiatal lányokról szól a film, egész pontosan a pomponos lányokról, szurkoló csajokról, cheerleaderekről, akiknek az a dolguk, hogy a csapatukat - no meg a közönséget - bíztassák a meccsen. Mert ennek Amerikában bizony komoly hagyományai vannak. Ahogy a rendező mondja: "Igazi kihívás volt valós, szeretetreméltó lényeket formálni ezekből a szereplőkből, akiket a korábbi filmekben csak üres fejű, nevetséges 'libáknak' ábrázoltak. A film gyengéden és szeretettel tekint a szurkoló lányok világára, küzdelmeikre, botlásaikra és győzelmeikre. Könnyű lett volna olcsó poénokkal kinevettetni ezeket a fiatalokat, mint ahogy annyi középiskolás film teszi. Én azonban őszintén tisztelem ezeket a kölyköket. Akármilyen elcsépelten is hangzik, engem lenyűgözött a teljesítményük."
A San Diego-i Rancho Carne középiskolának egyszerűen pocsék a focicsapata, a Rancho Carne-i Bikák (Torros) - ám remek a szurkológárda. A csajok vagányak, csinosak, a vérükben van a szurkolás, amit ők sportnak tekintenek. Járnak saját bajnokságaikra, ahol már öt éve nyerik meg zsinórban a nemzeti bajnoki címet. Olyan eredeti gyakorlatuk van, hogy már borítékolták számukra a sorrendben hatodik bajnoki címet is. Ám Torrance (Kirsten Dunst), az új csapatkapitány rájön: a tuti gyakorlatot egy rivális csapattól, az East Compton-i Lóheréktől (Clovers) nyúlta le elődje.

Nem csoda, hogy Isis (Gabrielle Union), a Lóherék szurkolócsapatának kapitánya úgy rühelli az elkényeztetett fehér bigéket. Ráadásul a két csapat között megannyi ellentét feszül, hiszen a Rancho Carne-be - Húsfarm spanyolul - jómódú fehérek járnak. A jóval szegényebb feketéknek és latinóknak, még arra sincs pénzük, hogy elutazzanak a bajnokságra, és bebizonyítsák, milyen jók.

Ám ekkor a fehér csajok úgy döntenek, hogy nem indulnak a lopott számmal, hanem új koreográfiát tanulnak be. Erre ugyan alig van idejük, de szerencsére itt van az új lány, Missy (Eliza Dushku) és jóképű bátyja, Cliff (Jesse Bradford). Új fiú, helyes csapatkapitány, no meg ott vannak még a hormonok is - és ez így együtt lobbanékony elegy. Mindkét csapat lányai új gyakorlatukon dolgoznak, és ahogy fogy a nagy versenyig hátralévő idő, a feszültség egyre nő. Mi pedig izgulhatunk.

Elismerjük, nem tartjuk a szurkolólányok világát a lehető legérdekfeszítőbb témának. De ez nem is probléma, hiszen ezt maga a film sem állítja. Csupán egy kis szórakozást ígér - és nem is okoz csalódást. Van jó zene, korrekt módon megírt és néha vicces szövegek, a gyakorlatokat pedig kifejezett élvezet nézni. Mellesleg, csak úgy érdekességből megjegyezzük, hogy a Bikák pomponos csapatának tagja még a Tsinina Joelson által játszott Darcy. Joelson volt az egyik műsorvezetője az MTV félórás fitness programjának és 1997-ben Amerika Fitness Bajnoka címet is szerzett. 1998-ban a Rolling Stone magazin 'Hot 100' kiadványa kikiáltotta a 'Legjobb Testű Hölgy'-nek. Hmmmm!

A mű szerzőjét, Jessica Bendingert évek óta fogva tartotta ennek a világnak a varázsa.
"A közhiedelemmel ellentétben sohasem voltam pomponos lány" - meséli nevetve. "Nyolcadikos koromban ugyan részt vettem egy kis focicsapat szurkológárdájában, de ezzel véget is ért ez irányú pályafutásom. Azóta csak messziről nézem őket irigykedve, és vágyakozom egy ilyen karrier után. Mivel ez sohasem jött össze, frusztrációmat kénytelen voltam kiírni magamból ebben a forgatókönyvben."

A Bikák pomponos csapatának két oszlopos tagja Courtney Egbert (neki van a legjobb feneke) és Whitney Dow. Előbbit Clare Kramer, utóbbit Nicole Bilderback játssza. A rendező kedvencei közé tartoztak. Éppoly ügyesek a csapatmunkában, mint az aknamunkában. Egyfolytában azon mesterkednek, hogy megfúrják a csapatkapitányt, Torrance-t.
"Nagyon tetszett, hogy mindig olyan kihívóak" - nevet Reed. "Amikor először látjuk őket a filmben, rögtön ráhajtanak Torrance pasijára. Ők nem akarják, hogy Torrance legyen a csapatkapitány, mindenáron le is akarják járatni. Buták és erőszakosak. A színészek pontosan megjelenítették ezt a fajta viselkedést..."
"Az ilyen csajokat szokták a csapat lotyójának nevezni."- mondja Kramer, akinek ez az első filmszerepe. Courtney-t játssza, aki a 'végzet szőke asszonya' a Bikák csapatában. "Ez a lány mindig tudja mi a jó neki, és miért ne oszthatná meg mással is ezt a jót?"
"Ahogy jártuk az országot és vizsgálódtunk, rájöttünk, hogy a főiskolai csapatok szinte mindegyike vegyes, és egyre több középiskolában térnek át erre azok közül is, ahol eddig csak lányok szerepeltek a csapatban." - jegyzi meg Reed. "Sőt, megfigyeltük, hogy a srácok közül jó néhány ősszel focizik, holtidényben pedig az ilyen csapatokat erősíti. Nagyon meglepő felfedezés volt ez számunkra."
"Hihetetlen, hogy most én is ilyen szurkoló lettem! Álom szerepet kaptam - Jan egy magabiztos, kissé pimasz fickó, aki szereti az életet, és imádja a nőket." - lelkesedik West. "Amikor a focista társai piszkálni kezdik, hogy beállt a pomponos lányok közé, nagyon gyorsan kiosztja őket."

Reed nagyon viccesnek tartja Sparky Polastri, a kétes hírű koreográfus figuráját. Torrance hozzá fordul, mikor kiderül, hogy csapata az eddigi győztes gyakorlatokat mind úgy lopta egy másik társaságtól.
"Már dolgoztam Ian Roberts-szel. Remek komikus, nagyon jó improvizatív készséggel."- mondja Reed. "Együtt találtuk ki, milyen is legyen ez az alak. Olyan lett, mint egy gyenge Bob Fosse-utánzat, aki úgy néz ki és úgy is öltözik, mint Fosse, persze köszönőviszonyban nincs se a Broadway-jel, se a koreográfiával. Világraszóló tehetsége csak a középiskolákig terjed. Sparky a film legsötétebb figurája, dühös és pattogó. Abból él, hogy eladja ugyanazt a régi gyakorlatot egy csomó pomponos csapatnak."

"Ez egy edzőtábor volt."- emlékszik Reed. "Ray Jasper-nek köszönhető, hogy ki tudtunk igazodni a sokféle mozgás és a szabály között. Azonkívül ő segített kiválasztani az egész országból azokat a pomponosokat, akik a filmben szereplő jónéhány csapatot alkották."

A rendező elárulja azt is, hogy mindegyik pomponos csapat 20 főből állt, 8 színészből és 12 igazi gyakorló pomponosból.
"Nagyon fontos volt, hogy az egész csapat szinkronban legyen, egyszerre mozogjanak."- mondja Reed. "Szerencse, hogy az ország legjobb pomponosai voltak velünk, így ők segítették és lelkesítették Kirsten-t, Elizá-t, Gabriellé-t és a többi színészt a táborban."

Nos, az edzőtábor eredménye a nézhető mozifilm lett...